A szexuális eltévelyedések egyidősek az emberiséggel. A különbségek leginkább abban mutatkoznak meg, hogy mely korokban hogyan ítéltek meg bizonyos nemi beállítódást, illetve szexuális viselkedési formákat.
Igen változatos képet kapunk, ha végignézzük, hogy mely civilizációk
mit tartottak elfogadhatónak, és mi számított megbotránkoztatónak.
Könnyen azt hihetjük, hogy a szexuális szabadosság idővel egyre terjedt, hiszen a XX. században ezt láthattuk, és ma is szemünk előtt zajlik a folyamat.
Gondoljunk csak arra, hogy a homoszexualitás hogyan válik büntetőjogi kategóriából alternatív életformává, vagy hogyan változott a szexuális forradalom során az orális szex
megítélése (ördögtől való tevékenységből elfogadottá vált, kikerült a
perverzitásnak ítélt cselekvések köréből). Ha azonban kicsit messzebbre
tekintünk, mint az elmúlt száz év, akkor láthatjuk, hogy a folyamat nem
egyirányú.
Ókor
Arról, hogy az ókori görögöknél már téma volt, és nem csak tett a szexualitás, a ránk maradt huncut mintájú cserépedények árulkodnak.
A hetérák ,,társadalmi intézmények” voltak az ókori városállamokban,
szépségüket gyakorta elismerés és csodálat övezte, létük nem volt
megbotránkoztató.
A régi indiaiaktól származó csodás ábrázolások (Kajuharo egyik templomának falain különböző szeretkezési pózok százai tanulmányozhatók) mellett, írásos emlék is maradt e korból.
A Káma-Szutra bizonyítja, hogy a szexuális örömszerzés ezernyi válfaját
ismerték, kedvelték és nem találták perverziónak, ha a résztvevők
élvezetet találtak benne.
Középkor
Egészen más volt a helyzet a középkori Európában. A Biblia a paráználkodást a bűnök közé sorolja, a középkori értelmezés pedig, a gyermeknemzést célzó aktuson kívül minden mást paráznaságnak, tehát elítélendőnek talált.
A képmutatás kora volt ez az időszak, legalábbis fennmaradt irodalmi
emlékek sora ezt bizonyítja. A vágánsok által leírt mulatságok ugyanis,
korántsem a szűziesség jegyében zajlottak.
Sade márki
A perverzióról regényt írni, sőt arra filozófiát építeni azonban
először egy francia nemes mert: Donathien Alfonse Francois Sade-ról van
szó. Neve mindenkinek ismerősen csenghet, hiszen ő a szadizmus atyja és névadója. Sade márki 1740-ben született és 1814-ig élt, de 74 évéből 27-et elmegyógyintézetben töltött.
Sade márki munkássága máig vitatott, életművének legelső és talán
legismertebb darabja a ,,Justine avagy az erény bukása” című műve, ami
kortársait olyannyira megbotránkoztatta, hogy megpróbálták betiltatni és megsemmisíteni.
Az, hogy a mű ma is megvásárolható, azoknak köszönhető, akik kéz
alatt mégis terjesztették a könyvet. Érdekes történet, hogy Angliában is
a tiltott könyvek listáján szerepelt ez az írás – mint ahogy Sade márki
többi műve –, de a British Museum őrzött egy példányt belőle, a
könyv azonban csak a canterburyi érsek jelenlétében volt olvasható,
egészen a XX. századig. (A történetben a vad pornográf, és az élet nagy
kérdésein filozofáló részek váltogatják egymást.)
Sade márki legnagyobb bűne – a saját korában – nem az erőszak és a
csoportszex megdöbbentő módjainak leírása volt, hanem az, hogy írásaiban erősen támadta az egyházat.
A szerzeteseket szabados életmóddal vádolja, kéjvágyó, erőszakos
alakokként mutatja be a papokat, vallásellenes kirohanásai minden
könyvében megtalálhatók.
Mégsem antiklerikalizmusa, hanem vad szexuális fantáziája tette halhatatlanná a márkit.
A mai pornófilmek forgatókönyvírói (már ha vannak ilyenek) semmi újat
sem tudnának mondani a XVIII. századi libertinus (Sade márkinál a szabad
erkölcsű emberek elnevezése) irodalom ismerőinek.
A márki az anális szexet,
a homoszexualitást, az állatokkal létesített nemi aktust, és a
különféle segédeszközök használatát is részletesen írja le. A
világirodalom Sade márki számos követőjét ismeri. Később Apollinaire, a
franciák nagy költője brutalitástól, és pedofíliától sem mentes,
,,Tizenegyezer vessző” című regénye váltott ki hatalmas felháborodást, a ,,Lady Chatterly szeretője” című regényt pedig, a mai napig nem adták ki Angliában.
forrás: napidoktor.hu
