Szex vagy nem szex?

Alább Rovó Edina gondolatait posztolom. Érdekes olvasmány!

Hmmm… Mi a helyzet a szexszel? De most úgy őszintén! Az egyetlen ok hogy témaként egyáltalán felhozom ebben a könyvben az az, hogy másról sem lehet manapság hallani csak a szexről, no meg meztelen nők fotóival van tele minden újság, hirdetés. Mi a csuda folyik itt? Még nem is olyan régen egy kivillanó női boka kész szeméremsértésnek számított, ma már egy épp hogy nem pucér nő látványa sem kelt semmi féle föltünést a villamoson. Ilyen kort élünk, legyinthet erre, de kérdem én, ez jó irány? A szexualitás nem két ember személyes története kéne hogy legyen? Mert hát mostanság boldog boldogtalan levetkőzik és címlapra kerül pár agyon használt bankjegyért. És csodálkozunk, hogy nem találunk olyan partnert, aki értékel minket? Aki szeret és odafigyel ránk? Tényleg azt hisszük nagy lazán felrúghatunk minden erkölcsi szabályt és közben majd találkozunk a nagy Ő-vel aki életünk végéig imád és tisztel minket? De hát hogy, amikor mi sem tiszteljük magunkat! Egy olyan ember, aki tiszteli magát, nem csinál magából élő húsárut.

Olyan mértékben vágyik az ember az elismerésre, szeretetre, odafigyelésre, pénzre, vágyai kielégítésére stb. sorolhatnám, hogy az ezek utáni hajszában felad mindent, ami emberré teszi, s miután lecsúszott az ösztönök ragacsos mocsárvidékére, ott pislog mint a béka, és nem érti miért nem bír kikapaszkodni a mocsárból. Ész nélkül belerohant, aztán meg megvan lepődve, hogy ott ragadt. Istenem! Hogy mennyi eszünk van?… És még mi nézzük le az állatvilágot… Ugyan már kérem!!!

Na most akkor tegyük már rendbe a szexualitást. Először is mi az, hogy szexualitás? Hisz sok mindent jelenthet. Valójában ahányan vagyunk, annyiféleképpen értelmezzük magát ezt az egy szót is. Ahányan rágondolunk erre a szóra, annyi értelmet, képet, jelentést, érzelmet kapcsolunk hozzá. Teljesen mást jelenthet már két embernek is. De akkor hogy is fogalmazzuk meg? Mi valójában a szexualitás? A szexualitás az ösztönös vágy hogy két lény egyesüljön. Figyelje meg, hogy nem írtam olyat hogy valamely céllal. Ha már megjelenik a cél, meghal a valós vágy is. Ha például gyermek nemzés céljából egyesül két ember, azt már nem a másikkal való egyesülés tiszta vágya hajtja, hanem a gyermek utáni vágy, ami eredhet ezer más vágyból. Egy ilyen együtt lét soha nem lehet teljes megéléssel megáldva, mert a cél megöli azt, amitől valóban szép lehetne az együtt lét. De lehet ennél sokkal rejtettebb is a cél, például ha azért fekszik le egy nő egy bizonyos férfival, mert mondjuk titkon abban reménykedik, hogy tőle majd anyagi, érzelmi támogatást fog kapni. Egy ilyen fajta unió már hamvában halott, ha magasabb nézőpontból közelítünk. Viszont ha a puszta szexuális aktust nevezzük szexualitásnak, nos, akkor abba sok minden belefér. Én nem akarok ítélkezni, nem kenyerem, nem stílusom. Mindenki úgy éli meg szexuális késztetéseit, ahogy arra igénye van, és addig, amíg mást nem károsít ezzel, nekem semmi problémám sincs. A baj csak az, hogy a szexualitás annyira fontos az életünkben, hogy ha az nincs rendben, szinte semmi más nem lehet rendben. Ez nem olyan dolog, hogy mondjuk valaki szereti a csokoládét és pár kiló pluszt magára szed. Ez ennél sokkal veszélyesebb terület, és jó tisztába lenni bizonyos dolgokkal. Először is magunkban tisztáznunk kell, számunkra mit jelent a szexualitás. Ha lányregényeket olvasok és várom a nagy Őt és boldog, hűséges, őszinte kapcsolat jár a fejemben, ne feküdjek le fűvel-fával, mondván, hogy amíg nem találom meg az igazit legalább szerzek egy kis tapasztalatot. De ha a 21. század pornószínésze díjra gyúrok, akkor meg ne botránkoztasson meg, ha a rendező egy pitont akar feldugni a seggembe (már elnézést) és a jelenetek között ne a szexuális úton tapasztalható lelki unióról értekezzek, hanem próbáljak kellően ellazulni a pitonnal való intim találkozáshoz… Az egyik legnagyobb gond az, hogy arról sírunk, hogy se így nem jó, se úgy, de hogy valóban mit szeretnénk, arról fogalmunk sincs! Ehhez igenis kell önismeret, de ami még fontosabb, őszinteség önmagunkkal szemben, ítéletek nélkül!

Számomra a szexualitás az egyik legszebb út a lelki egyesülés elérésére. A szexuális együttlét lehet szentebb, mint egy templomban elmondott ima. A szexuális egyesülés maga lehet a legmagasztosabb ima, ha ezt valaki tényleg meg tudja élni, és olyannal éli ezt meg, aki képes és érdemes is erre. Számomra ezt jelenti. És velem ez meg is történik, mert nekem ez a realitásom. Számomra ez az, ami valós, és nem a legújabb lila csikló vibrátor. Persze ez önt ne befolyásolja, amikor elmegy a legközelebbi szexshop-ba, hogy felmérje mik az újdonságok…

Nézzük tovább. Most bűn vagy sem? Jézus élt-e szexuális életet vagy sem? Mi van az egyházzal, miért is tiltják? Mi van az egyénnel, mire vágyik és mitől retteg? Mi a különbség férfi és nő között?

Első kérdés: Bűn vagy sem? Ha ezt egy bigott katolikustól kérdeznék, biztos rávágná, hogy a házasság előtti szex bűn, meg hát úgy alapból is bűn, meg hát persze Jézus biztos nem tapasztalta az érzéki örömöket, és az egyház bizony nagyon jól teszi, hogy tiltja. Ezeket mondaná, mert ezt tanulta meg és az agymosása igen sikeres volt. No már most képzeljük el, hogy az italába beleszórunk egy kis mágikus port amit miután megiszik tisztán és magától kezd el gondolkozni. Sőt! Még kérdéseket is feltesz! Mind például: Honnan tudja az egyház, hogy Jézus kivel és hogyan szeretkezett több mint kétezer éve, amikor a szomszéd Pista bácsi sem vette észre, hogy a felesége, Iza néni 20 éven át csalta legjobb sakk partnerével, a pörge bajuszos Imre bácsival. Nos? Honnan tudják ezt a papok valójában? Biztos jól tudják? Azonkívül miért is tiltja az egyház a szexet? Miért csinál bűnt belőle és nyomorítja meg a szerencsétlen jámbor hívők lelkivilágát, hogy ha mégis élnek ösztöneik hívó szavával olyan bűntudat rohamot kapnak, hogy belebetegszenek? Miért? Hisz oly természetes hogy az emberek szeretkeznek, hogy az állatok párosodnak, hogy a nap reggel kel fel, este meg a hold. Mi ebben a különös? Ha nem szeretkeznénk, kihalnánk! Ön sem lenne, én sem lennék és senki sem lenne! Hogy lehet az bűn, ami azt eredményezte, hogy én most megtapasztalhatom az életet?! Hogy itt lehetek! Miért feketítenek be valamit, ami lehet isteni és lelket tápláló? Csak nem titkolnak valamit? Csak nem érheti az embert valami egészen különleges élmény a szexuális aktus során amitől máshogy kezd el gondolkozni? Na már most ilyen kérdéseknek már van értelme, kedves olvasó! Itt már elkezdett gondolkozni. Az én válaszom, hangsúlyozom, az én válaszom az, hogy az egyház azért feketíti be a szexualitást és azért terjeszti azt, hogy Jézus nem élt szexuális életet, mert az igazán megélt, a különös unióból fakadó szexuális élmény képes az emberrel megláttatni Istent (és akkor már mi szükség lenne a papokra, hogy „közvetítsenek”), mondhatni egyfajta lelki orgazmust okoz a testi mellett. És ha az ember egyszer ezt megtapasztalja, akkor már soha nem lesz a régi. Megszűnnek a ragaszkodásból fakadó vágyai, megszűnnek a függőségei, és elkezdi a világot a maga valójában felfedezni, ha úgy tetszik, elkezd kinyílni a szeme, látó lesz. De aki lát, azt már nehéz irányítani, megvezetni meg aztán még nehezebb. A vak ember, a kiszolgáltatott ember nem hagyja ott segítőjét, tanítóját, mert szüksége van rá. De a látó ember új útra térhet. Viszont ha külön útra tér, nem fog fizetni, és még rosszabb: nem fog félni! És az az ember, aki nem fél, az veszélyes! Veszélyes, mert szabad. A szabad ember a legveszélyesebb ember! A vezetés és a társadalom nem szereti a szabad embereket, és mindent elkövet, hogy ne is legyen belőlük sok. Természetesen ez a rendszer is termel anomáliákat, hisz egy ember alkotta tökéletlen rendszerről beszélünk, tehát vannak szabad emberek. Mert az egyén tényleg külön útra térhet! Ön külön útra térhet! Nem fogják lelőni, nem azért mert örülnek az Ön ébredésének, hanem azért mert olyan kevesen vannak, hogy nem jelentenek veszélyt. Ön nem fontos. Még akkor sem, ha már lát, hisz a többi x milliárd nem lát. Ön csak egy porszem a kavarodásban. Nem fontos. Nehogy ez a két szó megtévessze és az egója felböffenjen hogy de hát én fontos vagyok, mert ebben az értelemben ez nagyon jó, ez pozitív hogy nem foglalkozik Önnel a rendszer, mert hát így valójában azt teheti amit akar. Választhat.

Az Ön sorsa az Ön már rég meghozott döntéseinek szövevénye, és azért éli meg őket, hogy megértse anno miért is hozott ilyen döntéseket. Azonban ha egyszer átlátja a rendszert, kiléphet a sors őrlő malmából és lehet sorsformáló, azaz sors nélküli. Ha már előre megérti a dolgokat, nem kell hogy megélje ahhoz, hogy megértse. Remélem elég világosan fogalmaztam.

Ahogy egy jó barátnőm mondta, kissé csapongóak a gondolataim, és igaza volt. Hogy hogy jutottam a sors kérdéséig a szexualitástól magam sem tudom, úgyhogy kanyarodjunk is vissza. A szexualitás elmehet az állati, ösztönös irányba, és elmehet a lelki út felé is. Kinek mi tetszik jobban. Aki az állatias dolgokat szereti és pornó függő, maradjon csak az, míg teljesen ki nem éli magát. Én egyáltalán nem ítélkezem és egyáltalán nem buzdítom arra hogy megváltozzon, mert amíg ezek az ösztönök munkálnak benne, még mindig jobb ha viszonylag korlátozott és keveseket zavaró formában megéli, minthogy magába fojtsa és utána mondjuk a szomszédra gyújtsa a házat. Legyünk annyira bátrak hogy nézzünk szembe önmagunkkal! Legyünk tisztában azzal, hogy milyen dolgokra vágyuk és vizsgáljuk meg, hogy ez a vágy honnan fakad. Netán azért vagyok pornó függő, mert egész életemben tiltották a szüleim és amikor végre elköltöztem belevetettem magam és most be akarom pótolni 20 év elfojtását? Vagy nekem tényleg tetszenek a normál erkölcsi értékkel bíró emberek szemében „gusztustalan és visszataszító” jelenetek? Ha tényleg tetszek, akkor sem kell még a nagykésért szaladni a konyhába!… Menjünk tovább a gondolatokkal. Miért tetszenek, hogyan tetszenek? A barátnőmnek, barátomnak mi erről a véleménye? Hagyja-e hogy rajta kipróbáljam a legújabb filmjeleneteket, netán elítél érte és azzal fenyeget, hogy elhagy? Sajnos annyi féle eset és „perverzió” van, hogy én ebbe most nem tudok és nem is akarok belemenni, és nem is vagyok szexuálpszichológus. Én csak azt tudom, hogy a legfontosabb, hogy az ember egyensúlyra törekedjen, és ha tudja, számolja fel a függőségeit, de nem tagadással és nem erőszakkal. Ha erőszakkal vetünk véget egy függőségünknek, találunk egy másikat, amiben újra kiélhetjük magunkat, tehát egy tapodtat sem mozdultunk. Ha viszont teljes tagadásban élünk, akkor meg egyáltalán nem élünk, és akkor talán már az a nagykés se olyan rossz öltet… Persze most csak vicceltem, és remélem érti a kedves olvasó a fekete humort amivel a helyzet súlyosságát igyekszem elütni, mert az az igazság, hogy a helyzet súlyos. Nem fogok százalékokat mondani, csak annyit, hogy az emberek tetemes hányadának vannak súlyos szexuális problémái. Nem azért, mert az emberek nagy része hülye, vagy bolond, vagy agyilag zokni. Azért, mert egy beteg társadalomban élünk, egy olyan értékvesztett társadalomban ahol az egyén nem is tud igazán kifejlődni, mert a kezdetektől fogva már elnyomáson és agymosáson megy keresztül. Az állandó jó és rossz harcában elfojtások tömkelegét alakítja ki magában, és hol ha nem a szexualitáson csapódna le mindennek a nagy része. Miért? Mert ez az egyik legösztönösebb vágyunk. Mi a másik kettő ami ugyancsak az ösztönvilághoz köt bennünket? Hát az evés és az ivás. Tehát akkor meg is érkeztünk az állandó súlyproblémákhoz, legyen az elhízás vagy anorexia netán bulimia. Meg is érkeztünk az alkoholizmushoz és a drogokról ne is beszéljünk. Beteg társadalom beteg embereket szül. Ez nem atomfizika. Ez a természet törvénye. Nem azért akar a szarvas üsző a legerősebb, legegészségesebb bikával párosodni, mert elalél a szép nagy agancsa látványán…hanem mert egészséges utódokat akar! Ösztönösen!!! Nem megy oda a félhalott, összeaszott, aggastyán bikához és tartja oda a fenekét! Kérem! Gondolkozzunk!

A minap hallottam egy adatot (ami persze lehet, hogy téves) hogy az emberek 70 százalékának nincs fizikai orgazmusa. Tessék??? 70??? Ha ez igaz, akkor tényleg ideje már mennünk a konyhakésért! Még a 20 is sok lenne! Micsoda elfojtásokkal élünk, ha ez tényleg igaz?! Mert hát nemi szervük van ezeknek az embereknek, akkor hogy nincs orgazmusuk? Úgy, hogy az orgazmushoz egy bizonyos önfeladás szükséges. Oda kell tudjuk adni magunkat, el kell tudjuk engedni magunkat, le kell hogy döntsünk korlátokat ahhoz hogy egy ilyen bár csak fizikai, de egy ilyen nagyszerű élményt megtapasztaljunk. És ezt nem tapasztalhatjuk meg, amíg szorongunk! Ön szorong? Önnek van orgazmusa? Hányszor, hogyan, milyen? Nem kell, hogy nekem levélben válaszoljon, válaszoljon most saját magának. Őszintén! Senki nem fogja megbüntetni vagy megjutalmazni a válasz milyenségéért. Ne azon gondolkozzon mit látott a tévében. Hogy ott hogy sikoltozott a nő és hogy az Ön párja nem úgy sikítozik, szóval valamit tuti elront. Ne foglalkozzon ilyenekkel! Enni, járni, aludni tud, nem? Hát ugyanilyen a szex is. Ösztönös. Ön tudja, hogy kell! Ezt nem kell megtanulni és semmiképp nem kell másokhoz méregetni. Miért alakit ki magában fölöslegesen komplexusokat? Hát nincs elég egyéb baja?

Siralmas és kétségbe ejtő hogy a mai fiatal korosztálynak mennyi szexuális baja van. Olyan képek és ideák között lettek felnevelve, olyan fals világot kaptak örökségül, hogy már a fizikai orgazmussal is bajban vannak a lelkiről nem is beszélve! Lelki? Mit hablatyol ez a nőszemély itt össze-vissza? Igen, lelki! Amikor annyira szereted a másik embert és olyannyira megbízol benne, hogy teljes Önátadásra vagy képes. Teljes Önátadás. Ha úgy tetszik teljes Önfeladás. Ez hatalmas dolog, és ez ritkán történik meg. Mert bátorság kell hozzá! De ha egyszer megtörténik, egész más dimenziót nyer a szex. Nem fogsz a legújabb gyöngyös vibrátorért rohanni és nem fogsz szombatonként bárokba „vadászni” menni, mert ezek mind szánalmasnak és keserűnek tűnnek majd ahhoz képest, hogy a szexualitás valóban mit adhat. S ha egyszer ezt megtapasztaltad, akkor mindig erre fogsz vágyni, de nem úgy hogy keresed, és törekszel felé, nem úgy hogy vágysz rá, hanem benne élsz, mert tudod, hogy a tied, most, anélkül hogy tennél valamit. És ez már nem szexualitás kérem szépen, itt már egész másról beszélhetnénk, de sajnos erről én most nem fogok. Se most se később, mert ez az a külön út, amit mindenkinek magának kell megtalálnia. Itt már szembe kell néznünk félelmeinkkel. Ahhoz hogy ezt megtapasztaljuk, szembe kell néznünk a halállal. Mert szó szerint, az orgazmus a „kis halál”. Egy igazi orgazmusba meghal egy kicsit az ember. Olyan örvényszerű erő, felfelé törekvő impulzus ragadja el ilyenkor az embert, hogy ha van mersze ebbe belevetni magát, ha van mersze kijelenteni, hogy vigyél, én most ebbe belehalok, lesz ami lesz, akkor egy más létállapotba tud belepillantani. Egy kicsit kiszakadhat a testéből, saját képzeletvilágából és láthatja magát korokon keresztül, megláthatja saját valós lényét és mindazt az erőt és szépséget, amit soha de soha nem gondolt volna hogy része és benne lüktet most is, csak elő kell hogy hívja. Olyan élmény ezt, kedves Olvasó, amiről azért nem szeretek írni, mert halvány próbálkozásnak tűnik a valósághoz képest. De kívánom, hogy legyen mersze, legyen elég bátor ehhez az élményhez és tapasztalja meg saját magának!

Nézzük hát tovább a kérdéseket: Mire vágyunk és mitől rettegünk? Ez igen egyszerű kérdés. Valahol mindenki arra vágyik, hogy szeressék, kívánatosnak, szépnek, netán jóképűnek, vonzónak lássák, hogy biztonságban legyen a párja mellett és sorolhatnám. És hogy mitől rettegünk? Természetesen az ellentettjétől. Hogy elutasítanak minket, netán megszólnak, kinevetnek, megítélnek, elhagynak, megszégyenítnek stb. És persze hogy Csalódunk! Ó, hogy Csalódunk! Ezt azért írom nagybetűvel, mert ez egy igazán lényeges pont… a rettegés attól, hogy Csalódunk. A nevetséges az, hogy aki ettől fél, mindig csalódik a végén. Ez tény. Mi lenne, ha ennek tükrében megvizsgálnánk, hogy miért is csalódunk, es kik azok, akik nem csalódnak. Valójában azért csalódunk, mert elvárásaink vannak. Elvárjuk például a párunktól, hogy lágyan simogasson, odabújjon, kényeztessen, miközben partnerünk legszívesebben bőrszerelést húzna és kezébe kapná a lovagló ostort. Persze ez extrém példa a szemléltetés végett, de hát akkor miért is csalódtunk? Azért mert nem ezt vártuk el! De ez nem azt jelenti, hogy Ön annyira szegény és szerencsétlen és mindig belenyúl…! Nem. Ön azért csalódik mindig, mert valahol erre vágyik. Állandó elvárások közt él és emiatt elkerülhetetlen a csalódás. Egyszerűen muszáj csalódnia, amíg elvárásai vannak. Ez nem választható érzelmi megtapasztalás, ez egy elkerülhetetlen következmény, ok és okozat. Csak az az ember nem csalódik, akinek nincsenek elvárásai. Ez ilyen egyszerű. Igazán akkor tudunk majd elvárások nélkül élni, mikor magunkkal és a világgal is harmóniában tudunk működni. Erről külön könyvet lehetne írni, nem célom hogy most ebbe belemenjek, de tisztázzuk magunkban, hogy elvárásainkból csalódások születnek. Elvárásaink magok, amelyek a csalódás gyümölcseit érlelik idővel. Ezért próbáljunk minél kevesebb elvárással fordulni környezetünkhöz, partnerünkhöz, gyerekeinkhez. Higgyük el, ez a gyakorlat bőven meghálálja önmagát. Mi is és ők is sokkal jobban fogjuk magunkat érezni a bőrünkben.

Visszatérve partnerkapcsolatokkal összefüggő vágyainkra és félelmeinkre, alapvetően mind egy tőről fakadnak. Saját önképünk a mag. Saját ingatag és torz önképünk. Ha tisztán látnánk önmagunkat és ezzel a képpel nyugalomban élnénk, nem vágynánk arra, hogy szépnek és kívánatosnak lássanak, hisz tudnánk magunkról, hogy valójában milyenek is vagyunk, és attól sem rettegnénk, hogy elhagynak egy csinosabbért, fiatalabbért, gazdagabbért stb. mert tisztában lennénk saját értékeinkkel. Akinek a külvilág pozitív visszajelzéseire van szüksége a „boldogságához” illetve a kritikáktól, magánytól pedig retteg, annak Önmagával vannak elsődlegesen problémái. Amíg ezeket meg nem ismeri, fel nem ismeri, nem tisztázza őszintén, addig ugyanazokkal a dolgokkal fog szembesülni, ugyanolyan párkapcsolatokba fog belemenni, ugyanolyan szexuális aberrációkkal fog találkozni csak mindig más és más formában, más és más ruhában. Tudom, hogy nehéz felelősséget vállalni és szembesülni önmagunkkal, hisz oly jó, kényelmes és szórakoztató összeülni a csajokkal és koktélok mellett kifecsegni, hogy az új pasi is ugyanolyan béna mint az előző, vagy sörözni a haverokkal és azon csámcsogni milyen rámenősek és féltékenyek és sekélyesek a mai nők. Ez igen szórakoztató, de ha ezt választjuk, akkor ne panaszkodjunk! Akkor éljünk így és kész! Akkor fogjuk be a szánkat és hallgassunk mélyen, mert nincs jogunk panaszkodni! Egészségünkre!

Még egy kérdés van hátra: Mi a különbség férfi és nő között? Hát nagyon sok, kérem szépen! Nagyon sok! Először is nézzük a biológiát. Egy nőnek 9 hónapig tart, míg kihordja gyermekét, míg egy férfi egy nap alatt is nagyon sok gyereket tud nemzeni. A férfi a nemző, a nő pedig aki megformázza és világra hozza az utódot. A férfi az aktív a nő a passzív. A férfi a behatoló a nő a befogadó. Ellentétes mozgások, ellentétes energiákról beszélünk ezért ne is várjuk el hogy ugyanolyanok legyünk! Ne is álmodjunk arról, hogy beleszeretünk a társaság legférfiasabb tenyészbikájába, ő is őrülten belénk szeret, és onnantól fogva rá sem néz más nőre. Kérem! Milyen abszurd már ez?!? Egy tesztoszterontól forrongó életerős test arra van teremtve, hogy egyesüljön, hogy szórja a magjait, átadja jó génjeit, hogy elvegye ami neki jár! Persze persze, csodák mindig vannak, kivételek mindig akadnak, de most nem azzal az eggyel akarok foglalkozni a több millióból. A férfi elvesz! Ezt még egyszer leírom, mert a minap találkoztam egy igen különleges megfogalmazással. Egy fiatal férfi nagyon büszke volt rá hogy ő még csak egy lánnyal volt, mert ő nem akarja „odadobni” magát a nőknek. „Odadobni”. Véleményem szerint, ha egy nő mondja ezt, akkor azt mondom jó, igaza van, ő a nő, ő a befogadó, persze hogy nem enged be minden jött-mentet magába. No de egy férfi! Egy férfi nem odadobja magát, hanem Elvesz!!! Ezt teszi a férfi. A férfi az erő. A nyers erő. Erő! Össze-vissza csúsztak a szerepek ebben a modern társadalmunkban. A férfiak elnőiesedtek, a nők elférfiasodtak. A nők járnak „vadászni” és a férfiak „hagyják” magukat. A nők edzenek és izmosodnak, a férfiak sörpocakot növesztenek és tunyulnak. Egyre kevesebb az igazi férfi és a nők egyre agresszívebbek hogy megkapják azt a pár még tesztoszteronnal átitatott példányt. Viszont így egyre kevesebb az igazi nő is hisz már senkit se lehet meghódítani és senki sem vár, hogy odaadja magát. Ebből persze az következik, hogy ez az odaadás inkább odadobás lesz és senki sem fog semmit megélni az egészből. Gyermekeink és a fiatal generáció meg már tényleg nem tudja, hogy most akkor homoszexuális vagy metroszexuális, biszex vagy leszbikus legyen, elvégre hát a hetero már olyan uncsi és hát valamivel ki kell tűnni meg hát mekkora „flash” lenne a csajok és haverok előtt! Az ami ma van, az is a mai társadalom terméke, mi termeltük ki, úgyhogy ne keseregjünk ha a gyerekünk egy nap arról kezd el faggatni mennyibe kerül a mellplasztika vagy mit gondolunk, megbotránkoztatja-e a nagyiékat ha most inkább lánnyal megy a vasárnapi ebédre nem fiúval.

Ez nagyon szomorú kedves olvasó. Nagyon szomorú! Persze még nincs minden veszve, de ahhoz Önnek is rendbe kell tennie a dolgokat magában, aztán pedig megbeszélni mindent a gyerekeivel. A megbeszélés nagyon fontos. Hagyja, hogy kérdezzenek, és ne terelje a méhecskékre a szót. A gyerekeknek nagyobb szükségük van pozitív példaképekre erős erkölcsi normákkal felfegyverezve mint valaha. És ezt nem fogják az iskolában vagy a tévében meglelni, sőt! Ezt mindenkinek a saját mikrokörnyezetében kell kialakítania, otthon, a családban. De mint említettem, a legelső és a legfontosabb hogy Ön váljon stabillá és éretté a témában. Ha elvált, megcsalták, otthagyták stb. ne az efelett érzett keserűségét zúdítsa a gyerekre és biztosítsa arról, hogy a férfiak mind disznók vagy épp a nők cafkák. Nem. Ami Önnel történt az Ön felelőssége. Fogadja el és lépjen tovább. Próbálja megérteni és nem tovább cipelni a múltat. A szexualitás szép és teremtő. Akkora teremtő erő hogy ebből fakad az új élet! Ennél nagyobb teremtő erő nincs! Ne silányítsuk és aljasítsuk le, ne csináljunk belőle mumust és riogassuk a pokol kénes tüzével az embereket. Az egyesülés vágya bennünk van. Nem bűn. Ez egy szép vágy és szépen meg is lehet élni. Mindenkinek.

forrás: rovoedina.hu