A pornográfia gyökerei

Viktoriánus szexrögeszmék és a részrehajló századvég

Szigorított törvénykezéssel próbálta betiltani a pornográf iratokat a XIX. század Angliája, de csak azt érte el, hogy áruk az egekbe szökött. A korabeli urak a korbácsolásért lelkesedtek – vonzerőt a fenék gyakorolt.

A francia, illetve angol kalóz-kiadók által forgalomba hozott szexuális témájú művek egyre növekvő (példány)számától függetlenül Nagy-Britanniában a Kicsapongást Elnyomó Társaság (Society for the Suppression of Vice) folytatta tevékenységét: 55 év alatt a kiadók 97%-a ellen nyert pert.

1853-ban az angol parlament megszavazta az első, obszcenitás-ellenes törvényt, mely révén a vámosokat fel hatalmazták, hogy kobozzák el az erkölcstelen vagy obszcén nyomtatványokat, festményeket, könyveket és egyéb termékeket. Akkor úgy tűnt, ez a legjobb módszer arra, hogy megállítsák a francia pornográf anyagok beáramlását az országba, valójában azonban csak azt érték el, hogy az erotikus termékek ára a csillagos egekig szökött.

Párom önként mondta, hogy hajlandó rajtam szorgoskodni

„30-as évei közepén járó férfi vagyok, rák csillagjegyű, tehát a legvéksőkig hűséges típus. Történetemet azért osztom meg veletek, mert kicsit nyakatekert a helyzet: párommal azért vagyunk válófélben, mert amit korábban bevállalt, azt most gyűlöli” – a mai levél beküldőjének a Zakariás álnév jutott, és ebből a bevezetőből még nem is lehet sejteni, mennyire meredek témával fog foglalkozni a levél.

Az biztos, hogy ezúttal nem egy olyan problémáról van szó, ami a párok többségénél szóba kerül – de pont ezért érdekes Zakariás levelét elolvasni. Ön mit mondana neki? Volt már olyan, hogy önnek is egy hasonló szexuális probléma nehezítette meg egy kapcsolatát?